Vannak pillanatok az életben, amikor ráérünk zenét hallgatni. Amikor éppen nem a munkahelyen törjük magunkat, alszunk az ágyunkban vagy tévét nézünk heverészve és forgolódva azon, hogy megfelelő fekvést találjunk rajta. Olyankor van időnk zenét hallgatni. Néha halkabbra kell állítanunk, hogy ne zavarjunk vele másokat, néha megkérnek rá, hogy hangosítsuk fel mert nem lehet hallani.
A zene nyugalmat vagy nyugtalanságot ad a léleknek. A zene figyel ránk, hogy mi is figyeljünk rá és megértsük mondanivalóját. Nem a fülünkkel értjük meg, hanem a lelkünkkel és ha megértjük, akkor megszeretjük és megjegyezzük vagy megbotránkozunk és nem hallgatjuk meg soha többé.
