Az élet nem más, mint elfolytott vagy átélt perverziók halmaza, hogy is szabadulhatnánk? Megkötöz minket erős kötéllel, ha megkötött a kötél a szabadulás csak csoda folytán jöhet el. Olyan lenne, mintha azt mondanánk holnaptol nem élek étellel.
Esetleg ellensúlyozni tudjuk ezt a hibánkat szép dolgokkal, de talán jobb elfogadni, mint folyton azon rágodni, hogy bűnösök vagyunk.., mert bűnösök vagyunk a bűn rabszolgái, ahonnan még Spartakus sem tud felszabadítani minket. Isten vajon hogyan segíthet rajtunk?
Vannak pillanatok az életben, amikor ráérünk zenét hallgatni. Amikor éppen nem a munkahelyen törjük magunkat, alszunk az ágyunkban vagy tévét nézünk heverészve és forgolódva azon, hogy megfelelő fekvést találjunk rajta. Olyankor van időnk zenét hallgatni. Néha halkabbra kell állítanunk, hogy ne zavarjunk vele másokat, néha megkérnek rá, hogy hangosítsuk fel mert nem lehet hallani. 